2015. június 27., szombat

Modern Makramé

Minap a könyvespolcomon nagytakarítást végezve előkerült egy könyv, 
Pagonyi Erzsébet : Makramé c. 
Bevillant mikor anyu és nagymamám is efféle elfoglaltsággal mulatták az estéket, aztán eszembe jutott, mikor tinédzserkoromban már jómagam is különféle tartókat, szatyrokat faliképeket, ékszereket csomóztam magam is.

De mi is a makramé ?
A szó jelentése : 
(török: makrama, „szalvéta”, „törülköző”), durva csipke vagy paszomány, amelyet geometrikus mintába csomózott zsinórokból vagy vastag fonalakból készítenek. Genovai specialitásként tartották számon; ott a XIX. században ezzel a technikával díszített törülközőket használtak. Eredete a XVI. században csomózással készített, punto a groppo elnevezésű csipkére vezethető vissza. A makramé az 1960-as években vált népszerű kézimunkafajtává és iparművészeti ággá Európában és Amerikában. Lámpaernyőket, függeszthető virágcseréptartókat, függőágyakat, függönyöket és faldíszeket készítenek ezzel a technikával.

A makramé története: 
Történészek szerint arab takácsok alkalmazták először a technikát a 13. században. A csomókat a szövés befejezéseként használták pl. törölközőknél, fátylaknál. Spanyolországba a mórokkal került, és innen terjedt el Európában.
A makramé ismert lett egész Európában. A 14. és a 15. században, a makramé rendkívül népszerű volt Franciaországban és Olaszországban. Oltárdíszeknél alkalmazták. Művészetként a 17. század végén Angliában találkozhatunk vele először. A 19. században a már mindenféle tárgy díszítésére használták a csomózást.

Elterjedése világszerte a tengerészek, felfedezők közbenjárásával történt, akik elvitték Kelet-Ázsiába és Amerikába. A hosszú utazások során a matrózok sokszor kötöttek különféle csomókat a hajókötelekre, így váltak a csomózás szakértőivé. A csomózással készített tárgyakat eladták a helyieknek, így terjedt el a csomózás művészete a világban.
A csomózás:
A fonalak egymásba fonása, összecsomózása az emberi kultúra bölcsőjéhez vezethető vissza. Ugyanolyan régi munka, mint a szövés. Az ősember primitív keretben csak olyan szövedékdarabokat készített, amely egy ”ruhadarabhoz” éppen elegendő volt. A szálvégeket, amelyeket a szövéssel már nem tudott megerősíteni, valami módon rögzíteni kellett, hogy a szövés nem rojtolódjék el, s ezt a szálak összekötésével, összecsomózásával érte el.
Az ember szép utáni vágyával, értelmének fejlődésével a szálakat nemcsak a szükségességének megfelelően kötözte össze, hanem tetszetős mintákat is teremtett. Ezek szépsége már arra is alkalmassá tette a csomózott szálvégeket, hogy a ruházat díszéül szolgáljanak. Erre látunk példákat az ókori népek közül az asszírok és a pezyák ruházatán.
A szálak egymásba fonása, mintás megcsomózása, lassan függetlenné lesz a szövedéktől. Az önálló szálakból nemcsak bojtot, rojtot, hanem csipkeszerű díszítéseket is készítenek.
A XV.sz.-ban főleg az itáliai zárdákban tanították erre mind a leány, mind a fiú gyermekeket. A csomózott csipkékat punto-agroppo” vagy ”gropari” néven nevezik.
Ennek a munkának az elkészítéséhez egészen finom fonalakat használtak, így a csipke elnevezés illett rájuk.
A fonalak ilyen összecsomózása, egymásba fonása adta a gondolatot a vertcsipke megteremtéséhez.
A csomózást ”macrame” néven is említi a szakirodalom, ősi arab elnevezése után. E szó kendőt jelent, eredetileg a kendőszerű ruhadarabok széldíszítése volt a rojtkötés, vagy a csomózás.
A magyar népművészetben a legváltozatosabb rojtokat Mezőkövesden és Sárközben készítik, de az egész országban találkozunk egyszerű kevés mintákkal.


A makramé népszerűvé válása az Egyesült Államokban az 1960-as és 1970-es években volt. Az új generáció képviselői új életet leheltek a csomózás művészetébe. Ma a legkülönbözőbb tárgyak készülnek makramé technikával, beleértve a pénztárcák, falikárpitok, ékszerek, ruházat, növény akasztók, abroszok és így tovább.


A makramé sokat változott az idők során. Bár a vezérmotívuma még mindig ugyanaz, a mai tervezők sokféle anyaghoz használhatják, és kreativitásuknak köszönhetően egyre újabb területen találkozunk makramé tárgyakkal.



S az újra éled emlékeket tettek követték :)




Újra elkezdtem "kötözködni" :)




Az első láncom.. fehér viaszolt makramé láncból készült.

Aztán nem tudom abbahagyni :)))

Készült fekete kenderzsineges...





Lazac rózsaszínű...




és fehér, ami egy uszadékfára lett applikálva..





aztán elgondolkodtam.. s utána néztem, hogy ez az elfeledett technika feléledőben van-e .. S NEM !!!

Nagyon sokrétűen hasznosítható és nagyon változatos, ezért újra és újra megújhodik.






                                          
 Készülhet térelválasztó...
Ékszer
 Virágtartó...


 Fali dekoráció
 Asztali futó
 Vagy épp lámpa 



 de , akár bútor is...



 A lakberendezésben többféle módon alkalmazható..







S már a divatvilág is hódol neki.Mivel elég sokrétű anyag, így sokféleképp is lehet felhasználni:)










S előszeretettel hódolna e technikának a mai kor hippijei is :)




Sok sok,egyszerű de mutatós tárgy, eszköz készülhet ezzel a viszonylag egyszerűen elsajátítható technikával.

Egy kis válogatás egy két nekem tetsző művész alkotásaiból.


Az első: Sally England 






A második Small Town
Ő inkább használati tárgyakat.. szép lámpákat készít. 






A harmadik aki inkább a divat világából ismert designer : Elanora Moroso









Jó nézelődést! és mindenképp próbáljátok ki ti is :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése